Tom Cruise bemutatja Tom Cruise főszereplésével Tom Cruise filmjét, etc. Ha röviden és tömören akarnám összefoglalni a Fantom protokollt, ennyiben ki is merülne mindenféle ajánlás, hisz aki tudja, milyen egy Cruise által legyártott álomgyári mozi, annak nem kell több, rohan a moziba. A többiek meg majd... de inkább leírom. Hosszú és kimerítő elemzéseknek lehetne alávetni Tom Cruise-t amiatt, hogy karaktere, habitusa mennyit is változott az évek során, de...

A filmtörténetnek vannak ágai, amik által a nációk beazonosíthatók, ezen felül úgy funkcionálnak, mint a himnusz: csak bizonyos országok kultúrája képes mélységében érteni, élvezni, szeretni, magukénak érezni. A japánoknál a szamuráj-mozik, a franciáknál fanyar, keserédes vígjátékok, a briteknél az abszurd komédiák, itthon pedig a keserű sorsdrámák elengedhetetlen részei a kortárs filmművészetnek. S hát nem lehet kihagyni Amerikát, akiknél a...

Ez a mozi úgy indult nálam, mint egy átlagos,  második randi. Vagyis: jó kezdés (lásd Erőszakik), várakozásokkal teli, kis feszültség, mindenki nevet a másik jól adagolt poénblokkján, halad a dolog. Aztán... Nem egyetemes, de néha megesik, hogy nem abban a mederben mennek tovább a dolgok, ahogy azt néhány órával a találkozó előtt elképzeltük. Ez jelen esetben annyit tesz, hogy a játékidő felénél már bántam, hogy nekem kellett fizetnem. John Michael...

Idejét sem tudom, mikor láttam utoljára tradicionális, vagy ha jobban tetszik, konvencionális filmet. Mit értek ez alatt: a szereplők jellemábrázolása, a cselekmény pontos, precíz felépítése, nincs ezerféle csili-csálé helyszín; olyan mozit, ami mentes minden idegrohamot előidéző montázstól, kattogó, idegtépő zenei betétektől, felesleges effektektől. Csak az élmény. Egy érzés, ami magával ragad, és nem enged, amíg le nem cseng. Ez a film minden...

Hála Jerry Bruckheimer, és az azóta elhunyt Don Simpson leleményességének, a kilencvenes évek közepén néhány videoklip-rendező kapott bebocsátást Hollywood zárt kasztrendszerébe. Ezek közé a kiváltságos emberek közé tartozik Michael Bay és Simon West is. Utóbbi első nagy durranása, a Con Air - Fegyencjárat-ban bebizonyította, hogy nem több egy átlagos bérrendezőnél, aki mellőzvén az egyedi látásmódot, a producerek füttyére készíti...

Mindig kuriózumértékűnek hat, ha egy nem amerikai filmkészítő veszi a bátorságot, és az egyre kommerszebb, a nevetségesség határát súroló horror műfaját restaurálja, de ez mind semmi ahhoz képest, amikor valaki osztrák területen kívánja nem mindennapi stílusbravúrját végrehajtani. Jó kérdés, hogy a stilizált koncolásra hevesebben verő filmes szív ilyenkor vajon engedékenyebben és elnézőbben tekint-e a nagy mű elé, vagy előre elítélően vág neki a...

Elidőzve az elmúlt években bemutatott remake-ek kimutatásán, az szúrt szemet, hogy Hollywood ismét erőteljes érdeklődést mutat a horrorfilmek iránt. Ez önmagában nem lenne probléma, hisz a gondokkal terhelt társadalom és a filmvilág elsősorban ebben a zsánerben szokta levezetni a félelmeit, kiadni felgyülemlett agresszióját, ám az már sokkal inkább gondot okoz, ha eredetiség híján régi klasszikusokon keresztül próbálnak üzenni, régi-új félelmeket...

Akárhányszor arról értesülők, hogy a Hollywood, a nagy mágusok városa nagy klasszikusaiból készül remake-elni egyet, mindig elgondolkodom azon, vajon annyira azonos korok követnék egymást, hogy időnként elég a régi, jól bevált filmeket elővenni és aktualizálni, vagy csak az ötlethiány és a biztos haszon az, ami a sok okos filmkészítő elméjét motiválja. Az esetek többségében sajnos csak ez utóbbi tényállás esete forog fenn, amit csak időnként...

Mondhatnám, hogy nagy meglepetésként ért annak a híre, hogy Eli Roth és kínzásban párját ritkító kis brigádja újra megnyitotta a terror és kín kapuit, de azt hiszem, nem fedném vele a teljes valóságot - más érzésemet inkább fedné, de erről most inkább nem nyilatkoznék. Szóval Roth, mint elnyűhetetlen ólomkatona, újra csatasorba állott, hogy ismételten levezényeljen egy borzalmakkal teli epizódot a Motel sohasem nyugvó életéből. A gonoszjárta hely...

Végre eljött hát az idő, amikor Quentin Tarantino nem régi, hetvenes évekbeli exploitationök, és külföldről behozott kung-fus, valamint olasz nyársra húzós mozikkal kívánta megünnepeltetni magát, hanem saját produkcióval. Minden műfajok imádója persze sok alternatíva közül választhatott volna, de végül egy igazán vérbő, hányászacskót mellékelő műfajban próbált nagyot dobbantani. Kísérlete, hogy hatásos és történelemkönyvekbe illő...